Bocsánatkérés és megbocsátás

A megbocsátás az egyik legnehezebben gyakorlatba ültethető „feladat", amit az embereknek nap mint nap gyakorolniuk kell(ene).

A bibliai példából kiindulva, Péter a következő kérdéssel fordult Jézushoz: „Hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is?" Jézus azt tanította, hogy soha ne fáradjunk el a megbocsátásban. Karácsonynak nemcsak a szeretet-, hanem a megbocsátás ünnepének is kellene lennie. Év közben akarva-akaratlanul számtalanszor megbántjuk egymást, ám sok esetben elfelejtünk bocsánatot kérni. Természetesen nem mindegy, hogy ál- vagy valódi bocsánatkérésről és megbocsátásról van szó.

Az ál bocsánatkérést és megbocsátást leginkább érdekből tesszük, valódi-, szívből jövő megbocsátással az emberek csak nagyon ritkán próbálkoznak. Az írók és filozófusok java része a következőt hangoztatta: „bocsánatkérésre azért van szükség, hogy jók legyünk." Ez azonban önzésre vall, elsősorban azért, mert ebben az esetben saját magunk miatt bocsátunk meg vagy kérünk bocsánatot, ritkábban pusztán azért, hogy boldogok legyünk. A megbocsátásnak gyógyító hatása van, megsemmisíti a kellemtelen élményt, mintha meg sem történt volna. A megbocsátás lényege, hogy ne nehezteljünk egymásra, legyünk hajlandók elfejetni és lezárni a történteket. Sajnos a legtöbben hosszú ideig neheztelnek a másikra, mintha saját sebeik nyalogatását élveznék. Valódi megbocsátás az, ha belátjuk, hogy nincs jogunk gyűlölni és elítélni azt, aki megbántott bennünket.

A Biblia a következőket írja a megbocsátásról:

„ És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."

„ Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogy az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is."

Sajnos nemcsak másokat bántunk meg, hanem önmagunk ellen is sokszor vétkezünk, saját magunkon is mély érzelmi sebeket ejtünk, így önmagunknak is elfelejtünk megbocsátani. Vétkeink és tévedéseink miatt, bűntudatot táplálunk önmagunk iránt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy hibáinkból ne kellene tanulnunk, de kizárólag a tévedések elismerése, az azokon való munkálkodás által fejlődhetünk és változtathatunk rossz beidegződéseinken. Ezért nap mint nap gyakoroljuk a megbocsátást, kérjünk bocsánatot, bocsássunk meg egymásnak és önmagunknak!